Szemenyei János hivatalos oldala                              

Szemenyei János színész, énekes, zeneszerző. A kortárs magyar színház sokoldalú művésze. Zenés színész szakon diplomázott 2005-ben, a Színház és Filmművészeti Egyetemen. Már az egyetemi évek alatt, nemkülönben azóta is – színészi és énekesi feladataival egyenlő arányban – foglalkozik színházi zeneszerzéssel. 2013 és 2015 között a Magyar Színház zenei vezetője. A Proton Színház társulatával Európa legrangosabb fesztiváljain lép fel. Jelenleg is fővárosi és vidéki színházakban egyaránt játszik főszerepeket. Zeneszerzőként több magyar és külföldi előadásban dolgozik. Korábbi szerzeményeit is időről-időre műsorukra tűzik hazai színházak.

Szemenyei János: Mindig is nehezen ment a reggeli ébredés, ezért voltak problémáim a késésre és a takarodóra vonatkozó szabályokkal. Már az általános iskolából is mindig elkéstem, aztán a drámatagozatos gimnáziumból is. Viszont a Madách Színház stúdiója volt az első igazi munkahelyem, tizennyolc évesen: rendszeresen jártam fel raportra az akkori igazgatóhoz, Kerényi Imréhez, kaptam a büntetéseket meg a levonásokat a fizetésemből. Úgy tudtam, Kerényi fogja indítani a Színművészetin a következő prózai osztályt, és azért jelentkeztem a zenés osztályba, hogy őt elkerüljem. De megcserélték az osztályfőnököket, és hozzá kerültem. Nem bántam meg, nagyon jó tanárom volt.

Negyedévesen Zalaegerszeg mellett elhívtak az egyik legnagyobb pesti zenés színházba: döntenem kellett, hogy a fővárost és a nagyobb ismertséget, a több pénzt választom, vagy elmegyek az isten háta mögé, ahonnan hazajárni sem nagyon lehet. Azt gondoltam, sokkal inkább előre visz, ha olyan helyre megyek, ami nemcsak zenével foglalkozik, hanem épít rám prózában is. Nem is csak azért, mert zenés színházba kerülni skatulyát jelent, hanem mert – és ezt igazán nem beképzeltségből mondom – nekem az éneklés olyan, mintha csak be kéne rajtam nyomni egy gombot. Soha nem tettem semmit azért, hogy így tudjak énekelni; ha reggel felkelek, akkor is ugyanúgy megy. Ez egy adottság, ami miatt nem annyira inspirál, hogy csak musicalekben játsszak.