Végül úgy alakult, hogy részben az én, részben Göttinger Pál javaslatára mégis be tudunk mutatni tavasszal egy Sondheim-musicalt, a Vadregényt (Into the Woods), amit azelőtt még nem játszottak itthon. A darab dióhéjban azt mutatja be, mi történik a híres mesehősökkel azután, hogy a mese véget ér. Sondheim soha nem egy egyszerű vállalkozás, a zenéje egészen eltér attól, amit mi itthon musical címszó alatt megszoktunk, mégis azt érzem, hogy nagyon erős darab, és a témája, a folytonos elégedetlenség, nagyon aktuális tud lenni ma Magyarországon.

Bár a főiskolai felvételin még alig-alig ismerte a műfajt, mára a hazai zenés színházi élet egyik legizgalmasabb figurájává nőtte ki magát. Pályája során megfordult a nagyobb budapesti színpadokon, írt zenét többek között Mundruczó Kornél darabjaihoz, szeptember óta pedig a Magyar Színház zenei vezetője.

Elsőre nem vettek fel az Színház- és Filmművészeti Egyetemre, viszont Kerényi Imre leszerződtetett stúdiósként a Madách Színházba. Borzasztó rossz voltam, nehezen bírom a reggeleket, és gimnáziumban megszoktam, hogy elkéshetek, kimagyarázhatom magam, ezért rendszeresen mentem fel Imréhez raportra. Következő évben aztán úgy értesültem, ő fogja indítani a prózai osztályt, én pedig egészen biztosra vettem, hogy nem fog felvenni. Ezért adtam be inkább a jelentkezésemet operett-musical szakra, de közben annyira nem ismertem a műfajt, hogy a felvételire is nehezen szedtem össze a dalaimat. Gyorsan elkezdtem énekelni tanulni, majd nem sokkal a felvételi előtt kiderült, hogy egy csere miatt a zenés osztályt fogja vinni Kerényi. Én lepődtem meg a legjobban, amikor felvett.

Láng Annamarival épp együtt játszottunk a Vígszínházban, amikor szólt, hogy Kornélnak szüksége lenne egy zeneszerzőre az éppen készülő produkciójához. Aztán egy véletlen folytán úgy alakult, hogy bele is kerültem az előadásba, de előtte napokig gondolkodtunk, ki álljon be a szerepbe, mire rájöttünk, hogy egyébként színész is vagyok. A zeneszerzéshez nagyon más agy kell, mint a színészethez, nem is szeretek mind a két minőségemben egyszerre színpadon lenni. Skizofrén helyzet: egyszerre vagyok kint és bent, a zene hatását figyelem zeneszerzőként, de közben szövegem van, énekelnem kell. Ennek ellenére Kornéllal úgy tűnik, jól egymásra tudtunk hangolódni, szereti a zenei világomat, azóta is rendszeresen hív dolgozni. Tetszik neki, ahonnan jöttem, a musicales hátteremet kontrasztba lehet állítani az ő rendezői világával.